Hazavágyás Napfény-országból – Nekem Ady

A Mandiner szerzőinek írásai és versajánlói Ady Endre halálának 100. évfordulójára.

***

Ady különösen vonzódott az Azúr-parthoz, erről árulkodik az is, hogy több alkalommal meglátogatta Nizzát Lédával és együtt töltöttek el pár hónapot a francia Riviérán.

A „Hazavágyás Napfény-országból” c. verse is ott született, amelyben – a címével ellentétben – nem a honvágyát fejezi ki, hanem azt, hogy

Ady nem volt egyedül ezzel az érzésével. Senki nincs ezzel egyedül. Én is hasonlót éreztem egy napfényes országban töltött hosszabb időszak alatt.

Úgy gondolom, nem voltam és nem vagyok ezzel egyedül én sem.  

Hazavágyás Napfény-országból

Akkor én majd nem erre járok,
Nem Napfény-országban rogyok össze.
Magyar árok lesz az az árok.

Hajh, Erdélyország határszéle,
Hajh, régi, híres, bús Magyarország,
Jól hal meg ott a lantos-féle.

Volt, amíg élt, országút vadja,
De ha az erő elfut inából,
Hazafias árok fogadja.

Álomlátó szeme meredten
Bámul a nagy, szürke magyar égre.
Már nem könnyes s nem félve rebben.

Otthon süti végre magyar nap,
Otthon álmodik Napfény-országról
S kik rácsapnak: hazai varjak.